Az öregedés nem is olyan rossz dolog. Amitől az emberek a legjobban félnek, a velejáró fizikai változások. Attól rettegünk, hogy testünket és erőnket az idő vasfoga felemészti. Egészen mostanáig a legtöbb ember úgy gondolta, hogy a szervezet felépítésében bekövetkező változások úgy mennek végbe, ahogy a homok pereg le a homokórán. Fiatal korunkban a homokóra felső részén lévő homok nagy része a sovány izmot jelenti, míg az alul lévő igen kevés homok a zsírt. Amint az idő múlik és mi korosodunk, az izommennyiség fokozatosan felülről lecsúszik, miközben alul a zsír egyre halmozódik. Az utóbb említett időszakban az a gondolkodásmód járja: összes értékes izmunk elillan és jókora halom zsír marad csak meg.
Közülünk sokan úgy döntöttek, hogy küzdenek az idő vasfoga ellen oly módon, hogy szervezetüket a lehetőség határáig erőltetik. Idejekorán annyi izmot fejlesztenek, amennyit csak tudnak, azután rendszeres edzést folytatva, hogy megőrzik azt, amit már megszereztek. A testépítésről kimutatnák, hogy lassítja az öregedési folyamatot és mérsékeli annak a test felépítésére gyakorolt hatását. Lassíthatja az idő múlását azok számára, akik egy életre elkötelezik magukat a testépítésre. A csüggedő rész életének késői szakaszában hallja meg első ízben a testépítés üzenetét. A köztudatban meggyökerezett gondolkodásmód szerint a legtöbb idős ember túl sok izmot veszített. Lehetetlennek látszott, hogy a fentről lepergett oly sok homokkal a homokórát felfordítsák és az elveszített izmokat újból visszaszerezzék. Szerencsére a homokóra hasonlat túlságos leegyszerűsítés, ami azon alapszik, hogy nem ismerjük eléggé testünk valódi öregedésének módját. Újabb vizsgálatok bizonyítják, hogy amint öregszünk, a sovány testtömeg nem csökken olyan gyorsan, mint egykor gondolták, és hogy mindenkinek van olyan izma, amely csak azt várja, hogy formába hozzák.
A test újra felfedezése
A közhiedelem sokáig azt tartotta, hogy az ember sovány testtömegének 25-30 %-át veszíti el 20 és 70 éves kora között. Ezek a következtetések olyan vizsgálatokon alapultak, amelyek csak fiatal, valamint nagyon öreg egyénekre terjedtek ki. A probléma az, hogy ezek a vizsgálatok nem vették tekintetbe azt, hogy mi történik a közbenső évek során. Egy legutóbbi vizsgálat, amelyet Dr.Michael Bemben Oklahoma egyetemén Normanban végzett, igyekezett ezt a hibát korrigálni azáltal, hogy nagyobb számú, mindenféle korú egyént vizsgált.
Ebben a vizsgálatban 157 normális, 20-79 éves egészséges férfi vett részt. Ebben a csoportban voltak olyanok, akik különböztek a testzsír-arányban és eltérő volt tevékenységük szintje is; olyan átlagos egyének együttese volt ez, akik nem voltak sem túlságosan tevékenyek, sem túlságosan ülő életmódot folytatók. Az embereket ötéves korcsoportokra osztották testfelépítésük meghatározására, bőrránc vizsgálatok és víz alatti mérlegelés útján.
A testsúly 40 éves korig tartós volt, majd többnyire növekedésnek indult 70 éves korig, azt követően csökkenni kezdett.
Hasuk kerülete fokozatosan nőtt 40 és 50 év között, a legnagyobb növekedést azonban 50 éves kor után mutatta. 70 éves kor után hasuk visszahúzódott olyan méretűre, mint amilyen 40-es éveikben volt. A bőrránc vastagsági vizsgálatok felfedték, hogy amint a férfiak öregedtek, a zsírkészletek a karról és a lábról a hasi területre vándoroltak. Ez az eltolódás a 30-as évek közepén jelentkezett és a korosodással folytatódott.
A test fajsúlya is csökkent a korral. A 40 év alatti férfiaknak jelentősen kevesebb testzsírjuk volt mint a 40 éves és ennél idősebb korúaknak. A testzsír mennyisége közel megkétszereződött a 40 és 50 éves kor között, stabilizálódott, majd a 70 éves kor után csökkent. Bár a testzsír a korral növekedett, valóban jelentős felfedezés volt az, hogy a sovány izom igen csekély csökkenést mutatott egészen 60 éves korig és azután a csökkenés 70 éves korban 15 %-os volt. Ez közel fele annak az izomvesztésnek, amiről korábban beszéltek.
Idő és egyensúly
Ez a vizsgálat gyökeresen megváltoztatja felfogásunkat az öregedésről és a test összetételéről. A homokóra hasonlatnak az izom és zsír változásaira történő alkalmazása helyett most új mérleget kell használnunk – a zsírral az egyik serpenyőben és az izommal a másikban. Fiatal korunkban több izmunk van mint zsírunk, ami a mérleget az izom javára billenti. Amint öregszünk, kezdünk több zsírt felhalmozni, ami a mérleget most a másik irányba billenti.
Ezért bár testünk összetételében az egyensúly megváltozik, sovány izmaink össztömege azonban csak igen kevéssé. Ez azt jelenti, hogy izmaink nem sorvadnak gyorsan az idő múlása miatt. Úgy tűnik, hogy a legnagyobb arányú izomvesztés 60 éves kor után következik be, és még akkor sem olyan komoly, mint egykor gondolták.
Láthatóan az történik, hogy a testzsír gyarapodása életünk korai szakaszában kezdődik és petyhüdtnek mutat bennünket. Azt eredményezi, hogy nehezebbek leszünk, bár egész testünk fajsúlya csökken a zsír miatt, amely könnyebb az izomnál. Ez azt a látszatot kelti, hogy izmot veszítettünk és azt testzsírral pótoltuk.
Mindezek a változások testünk összetételében nyilvánvaló okok miatt következnek be. A legtöbb ember, amint öregszik, kevésbé lesz aktív. Lehet, hogy a testmozgás hiánya nem eredményezi izmaink eltűnését, de minden bizonnyal nem fognak fejlődni – és bizonyos mértékben sorvadni fognak. Ez a kalóriafelvétel és kalóriaégetés közötti egyensúlyhiány eredményezi a testzsír felhalmozódását.
Élettani tényezők ugyancsak hozzájárulhatnak a szervezet összetételében ehhez a korral összefüggő egyensúlyhiányhoz. Amint öregszünk, változások történnek endokrin rendszerünkben. Két fontos anabolikus hormon, a tesztoszteron és a növekedési hormon az öregedéssel csökkenni fog. A tesztoszteron vér savó szintjei a férfiaknál kb. 30 %-kal csökkennek 40 és 70 éves kor között. Mivel a testzsír égetést a növekedési hormon is serkenti, annak 50 éves életkor utáni mérséklődése hozzájárulhat a testzsír korral összefüggő felhalmozódásához.
A testépítés felbillentheti a mérleget
Most hogy tudjuk: az idő nem használta el testünk izmait, csupán zsírba temette azokat, felébreszthetjük indítékainkat, hogy tegyünk valamit ezzel kapcsolatban. Középkorú férfiaknak, akik túlsúlyossá és petyhüdté váltak, nem szabad azt gondolniuk, hogy testük kiégett és rajta nem lehet segíteni.
Ehelyett úgy kell gondolniuk szervezetükre, mint elhanyagolt tűzre. A zsír illetve hamu alatt izmok vannak, mint valami izzó szénréteg, amely csak arra vár, hogy lángra lobbanjon. Tápláljuk ezt a tűzet nagy protein és csekély zsír tartalmú étrenddel és szítsuk a lángokat a testépítő életmóddal és akkor erős testalkatunk főnixként fog kiemelkedni a hamuból.
Az aerob gyakorlatok erőedzéssel történő kombinálása segíteni fog elégetni a fölösleges testzsírt és növelni fogja állóképességünket. Szervezetünk egyensúlyának helyreállítása ezenkívül megfelelő, egészséges táplálkozási programot tesz szükségessé. Ha zsírt akarunk leadni és izmot építeni, módosítanunk kell étrendünket úgy, hogy sok sovány proteint és komplex szénhidrátot tartalmazzon az izomnövekedés elősegítésére. Ezenkívül olyan ételeket kell választanunk, amelyek kevés zsírt tartalmaznak, mert a többlet zsírnak nincs semmi haszna sem tányérunkon, sem testünkön. Idő és eltökéltség kérdése, hogy hamarosan bátorító eltérést észleljünk testünk külső megjelenésében.
A testépítés, azon kívül hogy testünk látványát fiatalossá teszi, biokémiai és hormonális változásokat is eredményez, amelyek jobb közérzetet biztosítanak. Az intenzív testedzésről tudjuk, hogy olyan anabolikus hormonokat szabadít fel, mint a tesztoszteron és a növekedési hormon. A növekedési hormon különösen fontos, mivel vizsgálatok kimutatták, hogy nagymértékben hat idősebb emberekre. Nem csupán az izom építését segíti, hanem segít a zsír égetésében is közreműködik és hozzájárul olyan kozmetikai változásokhoz, mint ater vastagabbá és ruganyosabbá tétele, hogy fiatalabb külsőt biztosítson. Mindahhoz, hogy fiatalabbnak fogunk látszani és ilyennek érezzük magunkat, ráadásul sok, korral járó betegség folyamat kezd visszájára fordulni. A végeredmény az, hogy a testépítés idős korban hozzásegít, hogy olyan egészségesek legyünk mint egy jó néhány évvel fiatalabb egyén.