Még a több éves tapasztalattal rendelkező profi sofőrök számára is kihívást jelent egy 300 kilométer/órát meghaladó szuperautó vezetése és irányítása. A Forma-1-es pilóták az évek során sajátítják el a lázadó lóerők irányításához szükséges készségeket, de mindig ki vannak téve, akár a legnagyobb balesetek és sérülések veszélyének.
A csúcstechnológiának és az anyagtudománynak köszönhetően csökkent a Forma-1-ben a halálos balesetek kockázata, és a versenyzők könnyebben vezethetnek. Példának okáért a 2020-as Bahreini Nagydíjon, Romain Grosjean szinte sérülés nélkül túlélt azt a hatalmas balesetet.
A Forma-1 történetében azonban nem minden pilóta volt olyan szerencsés, így ebben a listában bemutatjuk a Forma-1 legnagyobb baleseteit.
1961 Olasz Nagydíj – Wolfgang Von Trips
Nem a pilóták az egyedüli áldozatai a Forma-1-nek, mert néha a nézők is veszélybe kerülhetnek. Az 1961-es Olasz Nagydíjra datált Wolfgang von Trips a világbajnokságért versenyzett egy szoros versenyben a monzai versenypályán, amikor a Forma-1 egyik legtragikusabb eseménye történt.
Von Trips első kerekei összeütköztek Jim Clark hátsó kerekeivel, aminek következtében von Trips elvesztette uralmát, és a nézőtérre repült. A szörnyű baleset következtében 15 néző vesztette életét, köztük von Trips is.
1967 Monacói Nagydíj – Lorenzo Bandini
Lorenzo Bandini újabb áldozata a Forma-1-es versenyzésnek. Az 1967-es Monacói Nagydíjon a második helyen hajtott Denny Hulme mögött, amikor elvesztette uralmát a jármű felett, és nekiütközött a védőkorlátoknak és az ütközések tompítására kihelyezett szalmabáláknak. Az üzemanyagtartály sérülése miatt az autó kigyulladt, és lángba borult.
Lorenzo Bandininél harmadfokú égési sérülést szenvedett, ami a legrosszabb és legsúlyosabb égési sérülés. Három nappal később Monte Carlóban belehalt a sérüléseibe. Bandini halála arra késztette a Forma-1-es hatóságokat, hogy eltávolítsák a szalmabálákat az összes versenypályáról.
1976 – Nürburgring – Niki Lauda
1976. augusztus 1. megváltoztatta az akkori Forma-1 arculatát. A Német Nagydíj második körében Niki Lauda elvesztette uralmát Ferrarija felett, amely a jobb oldali fémkorlátoknak ütközött. Az autó visszapattant a pályára, ahol egy másik versenyző nekiütközött. Amikor végül kihúzták a lángokból, nem volt világos, hogy Lauda életben marad-e.
Abban az évben Lauda a látványos, de nem mindig következetes harcot vívott a McLarenes James Hunttal a bajnoki címért. Ez volt a Forma-1 történelmének egyik legvadabb szezonja, csalás vádjával, ellopott győzelmekkel és visszaszerzett pontokkal.
Azonban Niki Lauda balesete alapjaiban változtatta meg a szezont. Súlyos égési sérüléseket szenvedett, amelyek miatt először az életéért küzdött, majd azért, hogy megtartsa a helyét a csapatban. Két versenyt kihagyott, amíg kórházban volt és ezalatt vetélytársa Hunt, világbajnoki pontokat szerzett. Ez motiválta Niki Laudát, hogy amilyen gyorsan csak tudja, elhagyja a kórházat. Mindössze hat héttel a baleset után Lauda a Monzai Nagydíjon újra versenybe szállt, ahol végül negyedik lett.
1978 Olasz Nagydíj – Ronnie Peterson
Az 1978-as Olasz Nagydíj tele volt szerencsétlen eseményekkel Ronnie Peterson számára. Első autója megsérült az edzésen, és egy régi modellel kellett rajthoz állnia. Ezenkívül a versenyen technikai hibák is előfordultak, és Peterson borzalmasan kezdett. Miközben megpróbált visszajutni a pályára, autója a korlátokba ütközött és kigyulladt.
Lábai olyan súlyosan megsérültek, hogy az orvosok 27 törést találtak. Peterson sérülései azonban túlmutattak néhány egyszerű törésen. Zsírembóliát és veseelégtelenséget diagnosztizáltak nála. Végül szeptember 11-én a baleset következtében elhunyt.
1980 Német Nagydíj – Patrick Depailler
Nem minden halálos baleset a versenyen történik, néha veszélyes lehet az autók verseny előtti tesztelése is. Ez történt Patrick Depaillerrel, az Alfa Romeo pilótájával az 1980-as Német Nagydíjon, aminek következtében életét vesztette.
A Hockenheimringen tesztelte Depailler autóját, azonban a nagy sebesség miatt felborult és súlyos fejsérülést szenvdett. Ez a végzetes baleset arra késztette a hatóságokat, hogy változtatásokat hajtsanak végre a hockenheimi pályán, hogy a sofőrök nagyobb sebességgel is biztonságosan irányíthassák a versenyautókat.
1982 Belga Nagydíj – Gilles Villeneuve
A Forma-1-es rajongók soha nem felejtik el az 1982-es Belga Nagydíjat, ahol Gilles Villeneuve életét vesztette. A Ferrari kanadai pilótája az utolsó kvalifikáción, amikor még nyolc perc volt hátra, javítani kívánt az idején. Így hát megpróbált közelebb kerülni a lassabban közlekedő Jochen Masshoz, aki jobbra fordult, hogy elengedje őt, de Villeneuve ugyanabba az irányba száguldott, és hirtelen nagy sebességgel nekiütközött Jochen Mass autójának.
Gilles Villeneuve autója 210 kilométer/óra közötti becsült sebességgel a levegőbe repült, és a földnek csapódott. Gilles Villeneuve néhány órával a kórházba szállítás után meghalt.
1994 Imola – Roland Ratzenberger
A San Marinói Nagydíjon való versenyzés két Forma-1-es pilóta halálára emlékeztet. 1994 április 30-án Roland Ratzenberger a második időmérő edzésen versenyzett egy Simtek-Forddal, amikor elvesztette uralmát a jármű felett és a falnak csapódott. A sebességét ekkor 310 km/órára becsülték, melynek hatására az első kerék behatolt a pilótafülkébe.
A tragikus baleset következtében Ratzenbergernek koponyatörése és aortarepedése volt. Egy bolognai kórházba szállították, de súlyos sérülései miatt életét vesztette.
1994 Imola – Ayrton Senna
Nem Ratzenberger halála volt az egyetlen tragikus esemény az 1994-es San Marinói Nagydíjon. Ezen az ominózus versenypályán vesztette életét a legendás háromszoros Forma-1-es világbajnok, Ayrton Senna is. Ratzenberger balesete nagyon megérintette Sennát, akinek azt javasolták az orvosok, hogy ilyen lelki állapotban ne induljon el a versenyen, amit ő természetesen elutasított.
A verseny hetedik körében Ayrton Senna versenyutója nagy sebességgel nekiütközött a pálya melletti betonfalnak a Tamburello kanyarban. A telemetriai adatok kielemzése alapján megállapították, hogy két másodperc alatt 218 km/órára lassított, így a becsapódás a falba ennél a sebességnél történt. Az autó orra teljesen szétroncsolódott, a jobb első kerékfelfüggesztés pedig eltört.
Visszanézve úgy tűnt, hogy a leszakadt jobb első kerék fejen találhatta, míg a felfüggesztés egy darabja behatolt a sisak jobb első részén át, és a fejét találta el. A két sérülés közül, bármelyik halálos lett volna egyedül is. A baleset után nem sokkal egy helikopterrel a bolognai Maggiore kórházba szállították, de három órára rá másodszorra is leállt a szíve és már nem élesztették újra.
2014 Suzuka – Jules Bianchi
2014. október 5-én, a Japán Nagydíjon Bianchi vízes pályakörülmények között elvesztette uralmát Marussiája felett, és egy elöző baleset romeltakarítását végző mentőjárművel ütközött, és diffúz axonsérülést szenvedett. Sürgős műtéten esett át, és mesterséges kómába került, melyből 2015. július 17-én bekövetkezett haláláig nem ébredt fel. Bianchi volt az első Forma-1-es pilóta, aki F1-es versenybaleset következtében halt meg, Ayrton Senna 1994-es halála óta.
2020 Bahrein – Romain Grosjean
A 2020-as Bahreini Nagydíj egyértelműen megmutatta az új technológia és mérnöki forma fontosságát a Forma-1-ben. Az első körben Romain Grosjean a szalagkorlátnak ütközött, és elmondása szerint úgy érezte, hogy közel járt a halálhoz. Grosjean autója kigyulladt, ő pedig lángok közé került. Grosjean megmentése inkább egy csoda volt, és csak égési sérüléseket szenvedett a kezén és a nyakán.
Grosjean életét a Halo nevű biztonsági berendezés mentette meg. A Halo szénszálból készült, és védi a vezető fejét, vészhelyzetben pedig gyors kiszállást biztosít a pilótafülkéből.
