Az tériszony jelentése (agorafóbia), az attól való félelem, hogy olyan helyzetekbe kerülünk, ahol nehéz lehet a menekülés, vagy hogy nem lesz elérhető segítség, ha valami rosszul sül el. A tériszony leküzdése nem egyszerű feladat, sok esetben külső segítség igénybevételével tud csak megvalósulni.
Sokan azt feltételezik, hogy a tériszony egyszerűen a nyílt terektől való félelem, de valójában ez egy összetettebb állapot. Az agorafóbiában szenvedők félhetnek tömegközlekedési eszközökön utazni, egy bevásárlóközpontba menni, vagy csak elmenni otthonról.
Amennyiben valaki agorafóbiában szenved és stresszes helyzetben találja magát, általában a pánikroham tüneteit tapasztalja, mint például:
- emelkedett szívverés;
- gyors légzés (hiperventilláció);
- meleg és izzadt érzés;
- gyengeség, betegség érzése.
Elkerülik a szorongást okozó helyzeteket, és csak barátjukkal vagy partnerükkel hagyják el a házat. Inkább online rendelnek élelmiszert, mint a szupermarketbe mennek. Ezt a viselkedésbeli változást elkerülésnek nevezik.
A tériszony okai
Az agorafóbia általában a pánikbetegség szövődményeként alakul ki, olyan szorongásos zavarként, amely pánikrohamokkal és heves félelem pillanataival jár. Előfordulhat úgy, hogy a pánikrohamokat azokkal a helyekkel vagy helyzetekkel társítják, ahol már előfordult, majd elkerülik ezeket a helyeket.
A tériszonyban szenvedő emberek kisebb részének nem volt pánikrohama. Ezekben az esetekben félelmeik olyan problémákkal kapcsolódhatnak, mint a bűnözéstől, a terrorizmustól, a betegségtől vagy a balesettől való félelem.
A traumás események, például a gyász, hozzájárulhatnak az agorafóbiához, valamint bizonyos, a szüleinktől örökölt gének miatt is kialakulhatnak.
Az agorafóbia diagnosztizálása
Beszéljen háziorvosával, ha úgy gondolja, hogy agorafóbia érintheti Önt. Lehetővé kell tenni telefonos konzultáció megszervezését, ha nem érzi magát késznek arra, hogy személyesen felkeresse orvosát. Háziorvosa meg fogja kérni, hogy írja le a tüneteit, milyen gyakran fordulnak elő, és milyen helyzetekben. Nagyon fontos, hogy elmondja nekik, hogyan érzi magát, és hogyan érintik Önt a tünetei.
Háziorvosa valószínűleg a következő kérdéseket fogja feltenni:
- Stresszesnek találja a ház elhagyását?
- Vannak bizonyos helyek vagy helyzetek, amelyeket el kell kerülnie?
- Vannak olyan elkerülési stratégiái, amelyek segítenek megbirkózni a tüneteivel, például megkér másokat, hogy vásároljanak be Önnek?
Néha nehéz lehet az érzéseiről, érzelmeiről és magánéletéről beszélni, de próbáljon meg ne szorongani vagy zavarban lenni. Háziorvosának a lehető legtöbbet tudnia kell az Ön tüneteiről a helyes diagnózis felállításához és a legmegfelelőbb kezelés kidolgozásához.
A tériszony kezelése
Az életmódbeli változtatások segíthetnek, beleértve a rendszeres testmozgást, az egészségesebb étkezést, valamint az alkohol, a drogok és a koffeint tartalmazó italok, például a tea, a kávé és a kóla kerülését.
Az önsegítő technikák, amelyek segíthetnek a pánikroham és a tériszony leküzdése során, magukban foglalják az ott tartózkodást, ahol biztonságban érzi magát. Ezen felül a nem fenyegető és látható dolgokra való összpontosítást, valamint a lassú és mély légzést.
Ha a tériszony tünetei nem reagál ezekre a kezelési módszerekre, mindenképpen keresse fel háziorvosát.
Közvetlenül pszichológiai terápiákat is igénybe lehet venni, beleértve a kognitív viselkedésterápiát, a háziorvosa felkeresése nélkül.
Gyógyszeres kezelés javasolt a tériszony leküzdése során, ha az önsegítő technikák és az életmódbeli változtatások nem hatékonyak a tünetek kezelésében. Általában szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI-k) kúráját írják fel, amelyeket a szorongás és a depresszió kezelésére is használnak.
Az agorafóbia súlyos eseteiben a gyógyszeres kezelés más típusú kezelésekkel, például CBT-vel és relaxációs terápiával kombinálva is alkalmazható.
Az agorafóbia kialakulásának gyakorisága
Európában 100 emberből legfeljebb 2 ember szenved pánikbetegségben. Úgy gondolják, hogy körülbelül egyharmaduknál alakul ki agorafóbia. Az agorafóbia kétszer olyan gyakori a nőknél, mint a férfiaknál. Általában 18 és 35 éves kor között szokott kialakulni.