Bár 70-80 a mérgező gomba jellemző fajok darabszáma, ezek közül csak néhánynak végzetes az elfogyasztása. Sajnos a halált okozó gombák közül sok szerencsétlenül hasonlít az ehető fajokra, ezért különösen veszélyesek. Az alábbiakban ismertetjük, hogy mit kell tudni ezekről a félelmetesen halálos gombákról.
Gyilkos galóca (Amanita phalloides)
Talán a legveszélyesebb az összes gomba közül a gyilkos galóca. Megtalálható egész Európában, és nagyon hasonlít ehető szalma-, és Caesar gomba fajokra. Hőstabil, így amatoxinjai ellenállnak a főzési hőmérsékletnek, és gyorsan károsítják a sejteket az egész testben. A fogyasztást követő 6-12 órán belül heves hasi fájdalom, hányás és véres hasmenés jelentkezik, ami erős szomjúságot és gyors folyadékvesztést okoz a szövetekben. Hamarosan megjelennek a máj, a vesék és a központi idegrendszer súlyos érintettségének jelei, beleértve a vizeletkibocsátás-, és a vércukorszint csökkenését. Ez az állapot az esetek több mint 50 százalékában kómához és halálhoz vezet. A figyelemre méltó halálesetek közé tartozik VII. Kelemen pápa, aki 1534-ben halt meg gyilkos galóca mérgezésben.
Tőkegomba család (Conocybe filaris)
A Conocybe filaris egy ártatlan megjelenésű tőkegomba, amely különösen gyakori a Csendes-óceán északnyugati részén. Ugyanazokat a mikotoxinokat tartalmazza, mint a gyilkos galóca, így elfogyasztása esetén potenciálisan végzetes lehet. A gyomor-bélrendszeri tünetek gyakran a gomba elfogyasztása után 6-24 órával jelentkeznek, gyakran ételmérgezés vagy gyomorinfluenza kezdeti téves diagnózisához vezet. Úgy tűnhet, hogy a beteg felépül, csak az emésztőrendszeri szorongás életveszélyes újbóli megjelenésétől szenved, amihez máj- és veseelégtelenség társul.
Csúcsoskalapú pókhálósgomba (Cortinarius rubellus)
Ez a gombafajta Észak-Európában őshonos. Ezeknek a gombáknak a lenyelése gyakran végzetes, és a tünetek három hétig is eltarthatnak. Megjelenésében nagyon hasonlít a a mérges pókhálósgombára (Cortinarius orellanus) és számos ehető fajtára.
Ezek a gombák egy orellanin nevű mérget tartalmaznak, amely kezdetben a közönséges influenzához hasonló tüneteket okoz. Az orellanin alattomosan hosszú látenciaidővel rendelkezik, és 2 naptól 3 hétig is tarthat, amíg tüneteket vált ki, ami gyakran téves diagnózishoz vezet. A toxin végül veseelégtelenséget és halált okoz, ha nem kezelik.
2008-ban Nicholas Evans angol író tévedésből csúcsoskalapú pókhálósgombákat gyűjtött és szolgált fel rokonainak, aminek következtében négyüket kórházba szállították. Nála, feleségénél és sógoránál egyaránt veseátültetésre volt szükség a mérgezés következtében.
Fenyves sisakgomba (Galerina marginata)
Az északi féltekén és Ausztrália egyes részein elterjedt fenyves sisakgomba egy kopoltyús, rothadó fákon megtalálható gomba, amely ugyanazokkal az amatoxinokkal rendelkezik, mint az előző fajok. A lenyelés hasmenést, hányást, hipotermiát és májkárosodást okoz, és kezelés nélkül halálhoz is vezethet. Bár nem hasonlít különösebben az ehető fajokhoz, több halálesetet és mérgezést annak tulajdonítottak, hogy a gyűjtők az őszi koponyafejet hallucinogén hegyes badargomba félékkel tévesztik össze.
Fehér galóca (Amanita verna)
A kezdő gombászok a fehér galócát a színe miatt a csiperkékkel szokták összetéveszteni, bár azok nem rendelkeznek bocskorral, lemezeik pedig rózsaszínűek, később pedig csokoládébarnák. Közeli rokona a hegyeskalapú galóca, amely szintén nagyon mérgező, de hazánkban nagyon ritka. Gyakori előfordulása lombos fák-, és fenyőerdőkben lehetséges.
Ezen fajok egyike, az Amanita bisporigera, a legmérgezőbb észak-amerikai gomba. A tünetek 5-24 órán belül jelentkeznek, beleértve a hányást, delíriumot, görcsöket, hasmenést, máj- és veseelégtelenséget, és gyakran halálhoz vezetnek.
Podostroma cornu-damae
Ez a faj Ázsiában őshonos ritka gomba. Vörös termőtestei erős méreganyagokat tartalmaznak, amelyek trichotecén-mikotoxinokként ismertek, amelyek végzetesek lehetnek az emberre. A mérgezés tünetei közé tartozik a gyomorfájdalom, a bőr hámlása, a hajhullás, az alacsony vérnyomás, a májelhalás és az akut veseelégtelenség.
A mérgező gomba jellemző fajok közül ez összetéveszthető az ehető fajtákkal, mely okból számos halálesetért felelős Japánban és Koreában.
Húsbarnás őzlábgomba (Lepiota brunneoincarnata)
Ez a halálosan mérgező fajta a csiperkefélék családjába tartozik. Nyugat-Ázsiában és Európában terjedt el nagyobb számban, Magyarországon nem túl gyakori az előfordulása.
A húsbarnás őzlábgomba kalapjának átmérője 3–7 cm, alakja eleinte domború, későbbiekben ellaposodik, középen kissé púpos marad. Húsa puha, vékony és törékeny.
A mérgezések nem túl gyakoriak ettől a gombafajtól, viszont elfogyasztás súlyos májtoxicitást okoz, és halálos következményekkel járhat, ha nem részesül a páciens azonnali kezelésben.