Az agyi keringési zavar fülzúgás formájában is előfordulhat. A fülzúgásnak általában két formája van. Az egyik a lüktető, vagyis a pulzusszerű hang, míg a másikat hangérzetként érzékelik, ami inkább a zümmögéshez hasonlít. A múltban a nyaki vénák vertebrobasilaris artériáját gyakran problémásnak tekintették. Ennek a vénának a beszűkülését tekintették a fülzúgás okának. Ez a véna azonban a jobb és a bal oldalon található. Több tucat kapcsolódási pont van e jobb és bal vénák között, még akkor is, ha az egyik összehúzódott. Ezek a kapcsolatok nem jelentenek problémát a vérátmenetek és a fülzúgás tekintetében. Az újabb fülzúgás oka az erekkel fellépő fülzúgás, amely a nyaki artériában jelentkezik a nyak elülső részének jobb és bal oldalán. Ezt inkább lüktetőnek, de néha zümmögésnek érezzük az agyban. A nyaki régión áthaladó carotiscomminis (carotis artéria) a nyak legnagyobb vénája, amelyen keresztül a vér nagy nyomással továbbítódik. A nyaki artéria aneurizma inkább problémás, mint a szűkület.
Tehát a fülzúgás oka összefügghet a vérnyomással. Ha ezeket a területeket kézzel megnyomja, vagy ha a nyakat szorosan jobbra vagy balra fordítja, fülzúgás csökkenhet. Ez nagyon jellemző erre a helyzetre. A koponya külső oldalán található az a véna, amelyet temporális artériának neveznek, és amely a temporális területen halad át. Ennek a vénának a telítettsége impulzusszerű érzést kelt. Alvás közben a párnán általában a fej szembe néző oldalán érezhető, mely alvászavart is okozhat. Ez azt okozza, hogy a szívverés érezhető a fül körül. A véna rész a fül mögött helyezkedik el, és a vénás vért a szigmaüreg nevű vénán keresztül szállítja, a fülek elvékonyodnak és eltűnnek. Ebben az esetben zümmögést hallanak a fülben. Egy másik érrendszeri ok az agyi vénák állapotához kapcsolódik. Általában az ilyen típusú vaszkuláris struktúrák az agykéreg területén és az agyszövetben láthatók. Ezen vénák áramlási irányai a fülzúgás szempontjából is jelentősek. Minden vénapatológia nem okoz fülzúgást. Fontos a véráramlás iránya és a patológia állapota.
Ezenkívül a vénák torzulása vaszkuláris indukált fülzúgást okozhat azáltal, hogy befolyásolja a turbulens véráramlást. A vér magas viszkozitása is felelős a fülzúgásért. A magas vér viszkozitása a vér összetevőinek sűrűsége miatt a magas tengerszint feletti magasságban élőknél és olyan betegségben szenvedőknél, mint a polycythemiavera, fülzúgást okozhat. A véráramlás lelassulása az agyon belüli kórképek miatt ismételten a vér szorongását okozza, és fülzúgást okozhat, mivel nyomást gyakorol az idegmezőkre az intracerebrális nyomás növekedése miatt. Az agy mikrovaszkuláris struktúráinak elzáródása régiótól függően okozhat fülzúgást. A vaszkuláris fülzúgás okai között szerepel a labirintus artériák és mikroszerkezetű arteriolák általi idegkompressziója, amely a csontcsatornában, úgynevezett interakusztikus csatornában halad a hídon, ahol az idegek az agyba kerülnek. A csontos csatorna vénája általában ezen a területen található. Néha patológiának tekintik a klasszikus MRI-felvételeken, amelyekben nem közölnek részleteket. Azonnal vasculitisloop szindrómának nevezik. Fontos azonban kideríteni, hogy ez a véna mekkora nyomást gyakorol az idegekre, és milyen mértékben rontja az idegi átviteli aktivitást. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy számos egyéb érszerkezeti rendellenesség is okozhatfülzúgás.
Fülzúgás kezelése
Az érszerkezeti rendellenességekkel és/vagy véráramlási zavarokkal kapcsolatos fülzúgásos esetek többsége reagál a kezelésre. A vaszkuláris fülzúgás kezelésében lehetséges, hogy a hallórendszerben vagy az agyban észlelt és az idegi területek hatására kialakult fülzúgás kontrollálható. E patológiák közül nagyon kevés van a terápiás határokon kívül. Nem kétséges, hogy elvégezzük a beteg megfelelő értékelését, meghatározzuk a fülzúgás okát és korszerű tesztekkel a vizsgálatok leleteinek megfelelően alkalmazzuk kezeléseket. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a kezeléseket nem szabad maguknak a betegeknek alkalmazniuk, és nem szabad megbecsülni a hallomásból származó gyógyszeres ajánlásokat.